Anya és Fa

Egy szimbólumokkal történő belső munka során fa voltam. Ahogy belebújtam a fába, azt éreztem, hogy annak ellenére, hogy egész életemet egy meghatározott helyen töltöm, mégis mindenütt ott vagyok.
Vertikálisan gyökereimmel a felszín alá, a föld mélyére hatolok, törzsem az emberek mindennapi szintjén létezik, koronámmal a magasba, az Isten felé török.
Horizontálisan gyökereim a legapróbb réseken át is utat törnek, s láthatatlanul óriási kiterjedésben kapaszkodnak meg a földbe, s egymásba, összefonódván más gyökerekkel. Leveleim, magjaim messze hordja a szél, ahol termésemből akár új élet fakadhat.
Ez egy varázslat, mégis itt van velünk mindig, amíg fa létezik kerek e világon.

Lassan négy éve anya lettem. A mindennapjaimban az emberi szerepek közül jelenleg ez a legfontosabb. Az anyasághoz a legnagyobb szükségem a fa-lét képességére van. Hogy gyökereimmel szilárd talajt adjak, törzsemmel tartást tanítsak gyermekeimnek, Leveleimmel, lombommal óvjam őket, és minden levéllel újabb élményt adjak nekik. S ahogy lehullanak a levelek, azzal megmutassam nekik a változás és múlandóság természetességét, és azt, hogy az élet mindenütt ott van.

Anya vagyok és fa egyben.
Erről fogok itt mesélni nektek.