Mi történik velem, amikor a gyerekek folyamatosan velem vannak?

Avagy: mit csinál a testem, az idegrendszerem, amikor nincs szünet – csak készenlét?
Ezen poszt célja, hogy segítsen megérteni a belső állapotainkat, és ezzel le tudjuk választani önmagunk hibáztatását arról, ahogyan működünk.

Anyai jelenlét és az állandó „tartás”
A nyár alatt sokszor vagyunk együtt a gyerekeinkkel – van, hogy hetekig is, és reggeltől estig.
És ebben csodálatos mélységek és magasságok megélhetők, ám emellett tuti, hogy ismerős neked is a nagyon is testi élmény:
a fáradtság, az ingerlékenység, a túlpörgés, a „nem bírom tovább”.
És nem a gyerekekkel van a baj. És nem is veled!
Hanem azzal, hogy az idegrendszer nem kap szünetet.

AZ IDEGRENDSZER – Alapok röviden
Az idegrendszerem folyamatosan figyel.
Van egy része, amit nem tudok tudatosan irányítani – ezt hívják vegetatív vagy autonóm idegrendszernek.
Szimpatikus idegrendszer – ez aktivál, mozgósít, felkészít a cselekvésre.
Paraszimpatikus idegrendszer – ez pihenést, megnyugvást hoz.
A probléma akkor kezdődik, amikor sokáig csak az aktiváció van jelen – és nincs valódi pihenés, regeneráció.
Amikor napokon, heteken át csak mozgósítunk – és nem jutunk el a „lecsengésig”, ami természetes lenne.
Olyan ez, mint egy állandó kötélhúzás. A kötél már feszes, majd szétszakad, mégis mindkét oldalról csak húzzák-húzzák.

FOLYAMATOS KÉSZÜLTSÉG – A szimpatikus túltengése
Amikor állandóan „tartani” kell a gyerekeket –
reakcióban vagyok. Figyelek, válaszolok, előre gondolkodom.
Mintha mindig egy kicsit riasztásban lenne a rendszerem.
A testem ezt úgy érzékeli:
– veszély van,
– nem lehet letenni semmit,
– nem kapcsolhatok ki.
Ez lehet nagyon finom, alig észrevehető,
de mégis folyamatos készenlétet jelent –
amitől az idegrendszerem egyre jobban kimerül.

Mik lehetnek a tünetei ennek az állapotnak? Miről ismerem fel, hogy ebben vagyok?
– Feszültség a testben
– Kapkodó mozgás, túl gyors, hangos beszéd
– Ingerlékenység, türelmetlenség
– Álmatlanság vagy éppen túl sok alvás
– Bűntudat, lekapcsoltság a saját testérzeteimről
– Időnként akár „lefagyás” – amikor már semmit nem tudok csinálni
Ez nem hiba, nem gyengeség.
Ez az idegrendszer működésének természetes válasza a túlterhelésre. Az idegrendszerem ezzel engem VÉD az összeomlás ellen!!! Értem teszi, hogy segítsen!
Te észreveszel magadból valamit a fentiek közül? Ismerős neked bármelyik fenti mondat? Ha igen, az azt jelenti: már nem vagy egyedül ebben! És már ez is segít szabályozni az idegrendszert, ha nincs izoláció, magány.
És olvasva a fentieket hogy érzed? Elérte a poszt a célját, hogy kevésbé hibáztasd magad?
Csak figyeld meg magad… ezzel már 1 mm-rel közelebb kerülsz magadhoz. És nem kell azonnal. Nincs sürgetés…és lehet, hogy valami máris mozdul.

A testem nem az ellenségem.
Mindig segíteni próbál – túlélni, tartani.