Béke

Az Anyafa nekem kapcsolódás önmagammal. Megnéztem, mikor írtam utoljára… hát régen.
Sok a külső történés. Mind világ, mind családi viszonylatban.

Egy hete beszéltünk egy csoportban a kialakult háborús helyzetről. Megrázó, hogy élem a hétköznapi életem, a gyerekek oviban, a felnőttek dolgoznak, aztán egyszercsak össze kell kapni magunkat, amit érek, becsomagolni és úgy becsukni az otthonom ajtaját, hogy nem tudom, vajon hazajövök-e. Aztán zötykölődni kicsi gyerekekkel, dugókban ülni, várakozni úgy, hogy nem tudom mi következik. Nincs lehetőség mosakodni, nem tudom elég lesz-e a kaja, a pelus. Mikor indulhatunk.
Én így képzelem.
Legnagyobb tiszteletem azoknak, akik mindezt átélik!
Spiráldinamikában az archaikus, bézs szint, mikor összefolynak a napok, cél a túlélés.

Felmerült a csoportban a kérdés, hogy ki mitől fél. Ahogy mások sorolták félelmeiket, vettem sorra, hogy ezek hogy vannak bennem. Éhség, kegyetlenség, fájdalom. Csak reménykedhetek mások jóakaratában. Szerintem ezek engem állativá tennének.
Nekem az egyik legnagyobb félelmem, hogy nem tudok kihez kapcsolódni. Nem tudom megosztani a pillanatot, nehézséget, bármit.
Volt már ilyen. Mikor nehéz lelki állapotban voltam és jó lett volna vkivel beszélni, de épp senki nem vette fel a telefont. Muszáj volt magammal kapcsolódni, a bennem lévő élettel, aki vhogy túl lendít, a végső menedékkel.

Aztán eszembe jutott egy eset, mikor elvonuláson voltam és egy ebéd közben, ahogy ültem az ablaknál láttam, hogy egy darázs berepült az ablakon és nem tud kimenni, folyton az üvegnek repül.
Próbáltam egy szalvétával megfogni és kirakni, de az elején nem sikerült. Egyre agresszívabb lett, zümmögött, röpködött vadul az ablaknak.
A darázs nem tudta, a tudatával nem fogta fel, h mit akarok vele. Azt tán állíthatom, hogy emberként magasabb tudattal rendelkezem nála. (Elnézést, ha ez másképp van, nem arcoskodni akarok). Szóval tegyük fel, hogy én, mint magasabb tudat, segíteni akarok a darázsnak, aki ebből annyit érzékel, hogy beragadt vhová, próbál szabadulni, de láthatatlan akadályokba ütközik (ablak), ráadásul más módszert nem próbál, mindig ugyanazt: repül az ablaknak. Ettől aztán egyre jobban felbaszódik.
Aztán egyszer csak vmi fehér meg akarja fogni, ettől aztán még durvábban felbaszódik, kapálózik, agresszív és csíp is, ha tud.

Na, csak ennyit akartam most.
Mi van, ha létezik magasabb tudat, aki a magasabb tudatával látja, hogy mit csinálok magammal és vhogy szeretne segíteni, de én az övéhez képest gyökér agyammal csak azt érzékelem, hogy ahol tud kibaszik velem az élet, közben meg a kapálózás és támadás helyett egyszerűen alázatot és megadást kéne gyakorolnom, h bele tudjon tenni a magasabb tudat a tenyerébe és odarakni, ahol nekem jó?

Legyen béke velünk!