Ez vagy te. Új élet.

Megvan az az érzés, mikor látsz egy újszülöttet, egy kisbabát? Alszik és nézed, szinte visszafojtott lélegzettel. És mondod, mikor megmozdul, vagy épp pukizott egyet:
– Nézd, nézd, megmozdult! Nézd, milyen szép a füle! Nézd, hogy szuszog! Nézd, hogy összekuporodott! Nézd, a kis gombócot! Nézd, ásított! Nézd, hogy nyújtózik! Jajj, de aranyosan pukizott!
Vajon mi lesz a következő mozdulata? Vajon hogyan teszi meg az első lépést? Vajon mi lesz az első szava? Vajon mit fog szeretni? Vajon milyen ember lesz belőle?
Megvan ez az érzés? Ez a szeretettel teli, nyitott kíváncsiság felé? Szinte bármit csinál, azt csodálattal nézed.
Milyen könnyen elérhető ez az érzés bennünk, ha látunk egy ilyen szuszogó kis gombócot.
Vajon mennyire könnyen éred el ez az érzést magadban saját magad felé?
Benned is ott van ez az újszülött.
Mennyire tudsz nyitottan, kíváncsisággal, elfogadással, szeretetteli bíztatással magad felé fordulni?
Ott lakik benned mindig. Ő az élet. Mennyire könnyen tudsz hozzá kapcsolódni?
Ha úgy érzed túl sok a zaj, túl sok a kritikus hang benned, akik úgy érzed elállják az utat magad felé, és csak mondják, csak mondják…
és jól jönne egy kísérő, aki ott van veled, hogy megtaláld magadban ezt a nyitott kíváncsisággal teli csendet, amin keresztül elérhető az önszeretet, az önelfogadás…
várlak szeretettel.
15