Gyermeki sebeink és gyógyításuk 2.

” Ha a szenvedés pillanataiban a gyermek mellett áll egy részvétteli felnőtt, akkor a gyermek képes kapcsolatban maradni önmagával, és olyan bizalmat kiépíteni, amire támaszkodhat a kihívást jelentő helyzetekben. Ez a forrása annak, hogy az ember felnőttként érezze a saját személyes erejét.” Bethany Webster Anyaseb c. könyvéből másoltam ide ezt az idézetet.
De mi történik akkor, ha gyermekkorodban szenvedésed pillanataiban nem állt melletted együttérző felnőtt? Ha magadra voltál hagyva? Ha az a személy, akit magad mellett akartál tudni, akinek segítségére, szeretetére vágyakoztál, pont az volt, aki a szenvedésed okozta?
És ezt a vágyat, olthatatlan szomjat a szeretetére azóta is érzed, ott van a bőröd alatt, állandóan, szüntelenül!
 
Önismereti munkám során nekem ezt a szomjat úgy sikerült eleinte enyhítenem, majd letennem, hogy a régi fájó sztorik felidézésekor a gyermekkori önmagam mellé mostani felnőtt énemmel álltam.
Saját belső, kicsi énem mellé képzeletemben én, mint felnőtt, álltam oda és megfogtam a kezét, felvettem, vígasztaltam, öleltem, tartottam. Mert ez a felnőtt, aki most vagyok, pontosan tudja, hogy ott annak a kicsi, bántott gyereknek ott mire lett volna szüksége, fájdalmát mi enyhítette volna.
Belső stabilitás felé így tudok jutni, lépésről lépésre, hogy a saját vállamon tudom kisírni gyermeki fájdalmam.
 
Kívánom, hogy megtaláld a saját, egyedi, nyugalmat hozó módszered arra, hogy gyermeki sérüléseid gyógyítani tudd.
Resizer 16633329165271