Hogyan szeressem magam? 3.

Hogyan szeressem hát magam?
Van olyan nap, mikor azt érzem, hogy semmi szeretet nincs se bennem, sem a világban felém.
Hát tényleg nincs szeretet? Vagy csak elfedi valami régi, mélyről jövő fájdalom, félelem? Ami azt mondja, hogy szeretni veszélyes? Hogy szeretni gyengeség, hogy szeretni sebezhetővé tesz?
Ami azt mondja, hogy ha megmutatom magam, kinyitom a szívem, jön majd valami, valaki aki belérúg?
Vagy szeretni biztonság és egység?
Mi adhatja meg ezt a biztonságot, egységet, amitől azt érzem, hogy minden rendben van, ami azt mondja, hogy ez a béke, és ha ez megvan, akkor nem kell semmi más?
Amikor megszűnik a keresés?
Ezt kívül kell-e keresnem, kutatnom vagy itt lakik belül a szívemben?
Tegnap este a gyerekekkel nem kapcsoltunk lámpát, hanem gyertyafénynél vacsoráztunk. Kicsit sötét volt, ezért kísérletezésként a gyertyákhoz odatettem egy tükröt, amitől megduplázódott a fény. Aztán ezzel szórakoztak evés helyett:)
Eszembe jutott a Bibliából ez a mondat, ami akárhányszor hallom, olvasom, mindig katartikus élmény:
„Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.”
Sokszor elfelejtem ezt, és kívül keresem.
Pedig valójában lehet, hogy lehetek én a gyertya és a tükör is. És lehet, hogy sok darabra törtem, de még ebből is kisülhet, valami jó, ha bevállalom azt, hogy gyertya vagyok.
…most pedig előveszem a kedvenc régi zeném, és  megnézem, kinyit-e bennem valamit!
20221005 102021 0000
2022 © Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi nyilatkozat | Integrál tanácsadók etikai kódexe