Hogyan szeressem magam? 4.

Hallottam a héten- szerintem a Pőcz Adriana egyik videójában (szuperjó cuccai vannak Adrinak) -, hogy az önszeretet az, hogy megengedem magamnak, hogy azt érezzem, amit érzek. Vagy valami ilyesmi jött át.
Mert tulajdonképpen mi is akadályozza meg, hogy szeressem magam?
Sokszor (vagy lehet, hogy mindig?) az, hogy van valami érzésem, ami számomra kényelmetlen, megengedhetetlen, amit takargatnék, rejtegetek, és szeretnék nem érezni és divatos szóhasználattal élve „elengedni”.
Na, szerintem ez az elengedés rohadtul nem megy úgy, h elképzelem, hogy kimegyek a nagyrétre egy jó nagy piros lufival (mint a Pipp és Polli – Piros lufi c. epizódjában) és elengedem a lufi madzagját az érzésemmel együtt, az meg felrepül és akkor jajj, de jó, már nincs nálam, akkorkészisvagyunkdejó!
Az érzés, amit rejtegetek, takargatok, letaposok ott van addig, pontosan addig, amíg oda nem megyek hozzá és által nem engedem önnönmagamon.
Ez a rejtegetés rengeteg energiát felemészt, és általában bántom magam vagy másokat miatta és lelkiismeretfurdalásom, bűntudatom is van miatta. Tehát nem igazán szeretem magam.
Eszembe jutott, hogy az állatoknál hogy is van ez. Nem igazán láttam még állatot, amelyiknek bűntudata lenne (bár a kutyák behúzzák fülüket farkukat, ha mondjuk megették a sült kacsát – de ez meg már emberek által beléjük nevelt dolog).
Szóval van a két hím szarvas mondjuk. Ugyanarra a nőstényre fáj a foguk. Azt mondja az egyik a másiknak: „Anyád!” Mire a másik: „A tiéd”.
Egymásnak mennek, csitt-csatt. Győz az egyik, a másik meg elismeri, azt mondja, tényleg az én Anyám, és eláll a győztes útjából.
Ennyi. Minden megy tovább. (bár nem vagyok biológus – de vhogy így van náluk – jön az érzet, átengedik magukon és utána tesznek mindent tovább.)
A gyerekeknél is sokszor így van: én még azon rágom magam, hogy csesztetik egymást, ők meg már ott rihegnek röhögnek együtt valamin.
Mivel szarvas nem vagyok és felnőttként aganccsal nem mehetek egy másik embernek, valahogy meg kellene oldani ezt a „megjelent egy számomra megengedhetetlen érzés bennem” dolgot.
Talán az első lépés az lehet, hogy magamban felismerem.
Most még ne menjünk tovább! Elég, ha magamban felismerem és azt mondom magamban neki: szevasz, érzés, itt vagy. Látlak!
Nézzük meg, mi történik, ha ezt meg merem engedni!
20221014 145355 0000
2022 © Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi nyilatkozat | Integrál tanácsadók etikai kódexe