
Miért nem mindegy hogyan indulunk neki a nyárnak, vagy bármi másnak?
Vannak olyan helyzetek, időszakok, amire akár már jócskán előtte még
Az élet központi eleme számomra a kapcsolódás.Vannak időszakok, amelyek hosszas lekapcsolódást hoznak magamról és ez nehéz.Sokszor nagyon nehéz.
Legnagyobb megnyugvást és leggyorsabb, rapid visszatalálást önmagamhoz a Természet, az Erdő ad. Választok egy helyet, ahova meghív. Oda letelepedek és csak vagyok egyedül a Természettel, csendben és lassan. Megérzem, hogy nem rajtam kívül álló, hanem a része vagyok, egy vagyok vele.
Az elmém az, aki elkülönít.
Egységben kezdem érezni magam vele. És ahogy kapcsolódni tudok a Természethez, ahogy megérzem, hogy egységben és biztonságban megtart engem – merthogy én is a része vagyok, és a Természet Egy, hatalmas létező, maga a Vanság – úgy találok vissza saját magamhoz is, ezen keresztül mindenki, vagy majdnem mindenki máshoz is.
Ezt az állapotot igyekszem fenntartani, mert létezésemnek ez a kulcsa.


Vannak olyan helyzetek, időszakok, amire akár már jócskán előtte még

„Nincs segítségem.”Lehet, hogy ismered ezt a mondatot.És amikor kimondod, az

Mi történik velem, amikor a gyerekek folyamatosan velem vannak? Avagy:

Megvan az az érzés, mikor látsz egy újszülöttet, egy kisbabát?

Van, hogy egy cél, egy vágy túl nagynak, túl távolinak,

Ahogy egy anya várandós, a gyerek az anya saját fizikai
