Lehetsz szomorú

Valamelyik nap az történt, hogy a 3 éves Miki bocsánatot kért tőlem, mert szomorú volt.

Megnyílt alattam a föld.

Ahogy beszélgetek emberekkel, látom, hogy a magunkkal való együttérzésből mekkora hiány van.
Ez az egész meg itt gyökerezik, hogy gyerekkorban valami nehéz, sírós földhözverős szituban nem tudott épp szeretettel és elfogadással megtartani az, aki ott volt, mert emberként élve nem mindig vannak kötélből az idegeink. És sajnos arra is hajlamosak vagyunk, hogy 100 hozzászólásból nem a 99 okét halljuk meg, hanem az 1 nem vagy oké üzenet ég belénk.

Mikit megöleltem és mondtam neki, hogy bármikor lehet szomorú, én kérek bocsánatot, hogy nem vagyok vele mindig ott szeretettel telve.

Emlékszem volt olyan az elmúlt években, hogy mikor a szomszéd néni megkérdezte hogy vagyok, elsírtam magam.

Kérlek légy magaddal együttérző. Kérdezd meg magadtól is néha, hogy mire volna szükséged! És ha szomorú vagy, ne az a belső hang szóljon belőled magad felé, hogy szedd össze magad, ne bőgj, hanem csak mondd a szomorú részednek el, hogy ott vagy vele.