Miért nem mindegy hogyan indulunk neki a nyárnak, vagy bármi másnak?

eroforrasok
Vannak olyan helyzetek, időszakok, amire akár már jócskán előtte még rágondolva is összeugrik a gyomrunk.
Ilyenek lehettek régen az iskolában a dolgozatok, a vizsgák, vagy egy társasági esemény, ahol nem ismerek szinte senkit, vagy akár a nagycsaládi nyaralások, ahol már előre tudom, hogy úgysem lesz olyan program, ami mindenkinek jó lenne, a sógornőm tuti megsértődik valamin és akkor az egésznek csak egy nagy összeveszés lesz a vége. A nyári szünet is ilyen lehet, amikor tudom, hogy 2-2.5 hónapot fogok a gyerekekkel tölteni.
A testem és az idegrendszerem nem naptár szerint működik és nem nyugszik meg a „nyugodj meg” parancsra.
Nem onnan tudja, hogy „nyár van”, mert kiírták a vakációt –
hanem abból, hogy mit és hogyan érzékelek magam körül.
Az idegrendszerem hullámzik.
Egyszer aktív, mozgósít – máskor pihenni szeretne.
 
Ez a szabályozottság lényege:
🔁 aktiváció és megnyugvás váltakozása – ahogy a természet is hullámzik.
⚠️ Mi történik, ha ez a ritmus felborul?
Ha nem tudok kapcsolódni a jelen pillanathoz, ha nincs kapaszkodóm, az idegrendszerem megrekedhet.
🛑 Vagy a túlműködésben (túlélőüzemmód) –
🧊 Vagy a lefagyásban (már semmit nem érzek, csak robotolok).
 
Ismerős lehet ez a belső narratíva:
„Mintha mindig épp most lenne helyzet. Kiborul a narancslé. Összevesznek a gyerekek.
Meg kell vigasztalni valakit, lecsitítani a másikat. És mintha mindig csak én lennék, aki tartja ezt az egészet.”
A végén pedig már azt érzem:
„Semmire nem vagyok képes. Nem érzem, hogy itt lennék a saját életemben.”
 
🪨 És mi segít, hogy újra szabályozottan működjek?
Az, hogy hozzá tudok kapcsolódni valamihez, ami segít visszatalálni önmagamhoz és a jelen pillanathoz.
Ebben a kapcsolódásban segítenek az erőforrásaim.
Fontos:
Lehet, hogy most nem érzed magad biztonságban, de lehet, hogy vannak erőforrásaid.
És ezek lehetnek a híd a belső biztonság felé.
 
Mik lehetnek ezek az erőforrások – néhány példa a teljesség igénye nélkül:
 
1️⃣ Külső erőforrások:
💚 A természet: egy fa, egy pad, az árnyék, a fű, a kerti rózsa színe, illata, egy bogár, egy madár röpte.
📆 átlátható napok, heti rutin: nem feltétlenül katonás, kötött menetrend, lehet, hogy csak egy előre megbeszélt időpont, amikor valakivel találkozom, de ott van a naptárban és tudom, hogy lesz.
🏡 rend a térben – akár egy fiókban is. Lehet, hogy csak egy fiókot tettem rendbe, de ha kihúzom, és ránézek, olyan, mintha az lenne maga a béke és nyugalom titkos szigete.
💸 kiszámítható anyagi keretek
🧑‍🤝‍🧑 kapcsolatok: van kivel megosztani a nehézségeket, örömöket.
🗣️ van, kihez fordulni segítségért szégyenérzet, értéktelenség-érzet nélkül.
🎧 Egy dal, ami mindig megnyugtat, vagy éppen táncra, mozgásra, örömre hív
 
2️⃣ Belső erőforrások:
❤️ Hogy érzem, amit érzek – és el is ismerem magamnak, és másnak is elmondhatom szégyenérzet nélkül
🌱 Hogy tudom, mire van szükségem – és ki tudom mondani.
🌸 Hogy tudom, hogy értékes vagyok, akkor is ha épp „szalad a ház”
💪 érzem, hol fáradok – és ki tudom mondani: most elég
🤲 Hogy tudok figyelni magamra – és gondoskodni is magamról.
🔍 Egy kis gyakorlat – már most, ami segíthet a mindennapokban:
Gondold végig:
Mi az, ami most is jelen van az életedben – és támaszkodhatsz rá?
Mire tudsz emlékezni, ami segített már korábban? Hogyan jöttél ki nehéz helyzetekből?
Idézz fel egy olyan emléket, amikor igazán önmagadnak érezted magad! Mit veszel ettől észre magadon?
Melyik testedrészben érzed most azt, hogy „itt jó”? Hol érzed, hogy laza vagy, hol nincs feszültség?
Nem kell rögtön megoldanod mindent.
Csak észrevenni valamit, ami megtart.
Ez már visszatérés önmagadhoz.
 
Várlak a következő részben, ahol arról írok:
mit jelent a szabályozott idegrendszer anyaként – a mindennapokban.
Szeretettel:
– Zsuzsi / Anyafa 💚