
Miért nem mindegy hogyan indulunk neki a nyárnak, vagy bármi másnak?
Vannak olyan helyzetek, időszakok, amire akár már jócskán előtte még
„…Nekem csak te számítasz, kislányom……én csak azért szeretem a karácsonyt, mert a gyerekek örülnek……te vagy az okos a családban……csak értetek élek……engem apád azért vett el, mert olyan csúnya vagyok, hogy másnak nem kellettem volna……jajj, de béna vagyok……minden férfi lator, minden nő kurva……nem kell felhívnod, majd én se mondok neked semmit…”Hallottál otthon ehhez hasonlókat gyerekként?Amiket igazán nehéz volt hallani?Amitől összeszorult a gyomrod?Ami miatt legszívesebben mindent szétvertél volna? Ami miatt kirohantál volna a világból?És mióta gyereked van kényszeresen figyelsz arra, hogy TE NEHOGY KIEJTS ILYESMIKET A SZÁDON? Aztán azon kapod magad, hogy valami mégis kicsúszott? Szüleinktől kaptuk a legdrágábbat, amit valaha ember kaphat:AZ ÉLETET!És anyaként ezt továbbadtuk. DE Nem kell mindent továbbadnod! Változtathatsz!Lehetsz te az új meder.Lehetsz te ez a kéz itt a képen!AKÁR MÉG SZERETHETED IS MAGAD!!

Vannak olyan helyzetek, időszakok, amire akár már jócskán előtte még

„Nincs segítségem.”Lehet, hogy ismered ezt a mondatot.És amikor kimondod, az

Mi történik velem, amikor a gyerekek folyamatosan velem vannak? Avagy:

Megvan az az érzés, mikor látsz egy újszülöttet, egy kisbabát?

Van, hogy egy cél, egy vágy túl nagynak, túl távolinak,

Ahogy egy anya várandós, a gyerek az anya saját fizikai
