Pontból a végtelent

Születésünk előtt, embrió korunkban az anyaméhet szinte végtelen óceánként érzékelve lubickolunk benne. Aztán amikor már túl kicsi a tér szinte lehetetlen küldetésként egy ponton át préseljük magunkat a világba.
Aztán életünk során vannak ugyanilyen helyzetek:
* van, hogy egy nehéz helyzet, időszak, szinte fojtogat és lehetetlen túllátni rajta, szinte ponttá présel össze.
* és van olyan is, amikor a szeretet utat nyit újra a végtelenségbe.
Végtelenből pontba, pontból végtelenbe.
Néha úgy érzem, hogy az egész emberi életem célja, hogy pont állapotomból megtapasztaljam újra ezt a végtelent, ahová majd egyszer visszatérek. A szeretet végtelenségét.
pontbol a vegtelent