Sebeink, hiányaink gyógyítása

Mielőtt a gyerekeim születtek, abban a naív, de egyben gyönyörű tévedésben éltem, hogy majd a legjobb anyjuk leszek, mindent jól fogok csinálni és nem fogok olyan hibát elkövetni, ami nekik sérülést okoz. Vagy ha nem is nem fogok, de nem akarok. Tulajdonképpen most sem akarok, és igyekszem mindent a tőlem telhető legeslegjobban csinálni. DE…
DE…
de van úgy, hogy basszus, ahogy esik, úgy puffan.
Ember vagyok és nem tudok tökéletes lenni.

És egyszerűen NEM KERÜLHETŐ EL A SÉRÜLÉS, HIÁNY OKOZÁS.

Mert a gyereknek a szülő végtelen szeretete kell. És ez így oké.

Nekem is anyám, apám végtelen szeretete, odafigyelése, energiája kellett, DE a végtelen szeretetük, odafigyelésük, energiájuk véges volt.
És sérültem. És lettek hiányaim, amiket ők nem tömtek be, nem foldoztak, javítottak meg – vagy azért, mert nem is tudtak róla, vagy azért, mert egyszerűen nem lehetséges az, hogy bárki képes legyen mindenre.

Az én hiányaimat ezért ők nem tudják már pótolni többé. Mert az a hiány bennem van, én tudom, hogy milyen, hogy mekkora, milyen alakú. Én ismerem pontosan minden zeg-zugát. Ha akarná is valaki pótolni, akinek az elején még jól menne a javítás, pótlás, lennének olyan részek, amiket úgyse jól pótolna.

Ezért az én hiányaimat csakis én magam, belülről tudom pótolni. A sérüléseimet csakis én, belülről tudom meggyógyítani. Más megszerelni, feltölteni nem tudja. A végtelen szeretet saját magam felé bennem tud létezni úgy, hogy minden része tökéletesen klappoljon.

Így hát, bár a gyerekeim felé végtelen a szeretetem (pont amilyen a szüleimé lehetett), azért van olyan, hogy mégis elfogy és mégsem elég.
Így hát fogok nekik sérüléseket okozni és hiányokat.

Amire törekedni tudok, hogy úgy legyek velük anyjukként, hogy rámutassak arra, hogy ezeket majd képesek legyenek felnőttként saját maguk felismerni és saját maguknak begyógyítani.
Pont úgy, ahogy én magammal igyekszem ezt tenni: nem anyám/apám/a világ ajtaján dörömbölni a ragtapaszért, hanem egyszerűen csak benyitni a saját magam házába, mert minden ott van bennem, a saját otthonomban, ami nekem kellhet.