Tisztán ünneplőben

A mindennapokat úgy lehet többnyire élhető módon megélni, hogy van körülöttünk, bennünk egy viszonylagos (mindenkinek saját igényszintje szerinti) rend és tisztaság. Vannak nagyobb és kisebb gyakoriságot igénylő tisztálkodási aktusok: kézmosás, fogmosás, fürdés/zuhanyzás, hajmosásos fürdés/zuhanyzás…stb. A lakóhelyünkön is: mosogatás, elöl lévő tárgyak helyre tétele, WC pucolás, söprögetés, porszívózásos takarítás felmosással egybekötve, polcok és szabadon lévő csecsebecsék portalanítása, pókháló eltávolítás, ablakpucolás függönymosással tarkítva, kanapé és egyéb alkalmatosságok kárpittisztítása, szekrények kitakarítása, rendbentartása, ajtók lemosása…stb.
Aztán ez helyfüggő is: mert ott takarítunk a legtöbbet, ahol a legtöbbet tartózkodunk és ami mindig szem előtt van – általában. Merthogy az piszkolódik, használódik a legtöbbet.
Aztán van, ami nincs szem előtt: például a kamra, a pince, a padlás. Itt évente egyszer-kétszer elég rendet tenni.
És vannak a belső szervek – amiknek van materiális, megfogható produktumuk: például ilyen az emésztés. Ezért évente 1-2-szer jól jön egy tisztítókúra is.
És ezenkívül vannak azok a szervek is, amelyeknek nem megfogható a produktuma: a szív és az ész.
Merthogy van a külső higiénia és van ez a mentálhigiénia, ami megmutatja, hogy lelkileg, mentálisan hogy vagyunk.
Ünneplőbe úgy tud öltözni a lakás, ha kipucoljuk. Azokat a helyeket, amik látszanak, és azokat is, amik nem.
Ünneplőbe úgy tud öltözni a lélek, ha kipucoljuk. Azokat a helyeket, amik látszanak, és azokat is, amik nem.
Ez a takarítás, külső és belső, nem könnyű sokszor egyedül sem, mert ha igazi tisztaságot akarunk, sokszor szembe kell néznünk a 3 évvel ezelőtti megromlott befőttel, és a 40 évvel ezelőtti elzárt nehéz érzésekkel.
Gyerekkel a fedélzeten pedig még nehezebb. A gyerekek nemcsak a játékokat hajlamosak széjjel dobálni, hanem a mi szekrényünkbe is be-benyúlnak és megtalálják – igen jó érzékkel – azokat a dolgokat, amikhez egy apró mozdulat elég, hogy az egész lakás és az egész belsőnk ússzon.
Van az a jó kis mém, ami azt mondja, hogy gyerekkel takarítani olyan, mint pilótakeksz evés közben fogat mosni.
Naponta szembesítenek a nem-renddel, ami körülöttünk és bennünk van.
Így ünneplőbe nehéz öltöznünk.
Mi lehet a megoldás? És egyáltalán van-e?
Amit én látok a magam életéből: a legkönnyebb a rendtartás és takarítás akkor, ha mindennek helye van, ha mindent sorra veszek, észreveszem, látok, és vagy helyet adok neki, vagy kidobom.
És lehet, hogy csavarja az orrom a bűze, de tisztaság nem akkor lesz, ha elzárom a szekrénybe, leviszem a pincébe, hanem akkor, ha megnézem, kinyitom, kiöntöm, elmosom, szellőztetem.
Akkor tudok rendet tenni, ha mindent, ami van, így a rendetlenséget is, a nehezet és bűzöset is, tudomásul veszem, napvilágra hozom: LÁTOM.
Ha a lelki takarításban szükséged van egy segítőre, akivel megoszthatod, hogy valami van és az bizony bűzlik, itt vagyok.
Várlak szeretettel. Idén és jövőre is.
Zsuzsi
tisztan unneploben