Üdvözöllek magamban ádventi vadállat!

Hát itt van.
Ádvent első vasárnapja.
A sötét terjed. A gyertya apró lángja táncol.
Sütjük a kalácsot. Vágjuk a hópelyheket. Tervezzük ki mit kap, mit honnan szerezzünk be. Hogyan okozzunk örömöt.
Ki mikor, kivel találkozik, hogy lesz az ünnepi vacsora. Mikor takarítunk ki.
Várjuk az Ünnepet. A megszületést. Aki majd elhozza a fényt, a szeretetet. Aki azt mondja minden oké. Még akkor is, ha nem lett minden kitakarítva, ha nem lett minden fogás tökéletes. Akkor is eljön.
Gyermekkoromban nagyon fájt, hogy Anyu azt mondogatta karácsonykor, ő azért szereti ezt az ünnepet, mert a gyerekek örülnek.
Mindannyian tudjuk mit jelent a gyerekek csillogó szeme ilyenkor.
Végre átjár az öröm – általuk.
És mindannyian tudjuk, hogy ebben a nagy rohanásban milyen, amikor a gyerek kiakad, földre veti magát és tombol. És átjár a düh – általuk.
Most arra kérlek, nézd meg, hogy saját jogon hol a te örömöd, és saját jogon hol a te dühöd!
Ki van ott a sötétben a gyertya apró lángja mögött?
Fél, szorong, tombol ott valaki benned?
Meg tudod hívni őt is a lánghoz? Be tudod engedni a fekete karácsonyt is, akinek sáros a lába? Vajon mit szeretne?
Nézd meg, vajon mit szeretne az aki tombol? És ki tud neki enyhet adni? Valaki más, vagy te? Tudsz neki helyet adni magadban?
Ő is hozzád szeretne tartozni. Ő is a tiéd.
A világ kerek.
Van sötétség és van fény.
Mindenki szeretne helyet kapni az asztalnál.
❤️
adventi vadallat
2022 © Minden jog fenntartva! | Adatvédelmi nyilatkozat | Integrál tanácsadók etikai kódexe